EXODUS
It was three months ago, on the 4 September that around 1500 people set off on their journey from Budapest Keleti Railway station, walking along the motorway towards Vienna. The mostly Syrian, Afghan and Iraqui refugees wanted to go to Germany but were trapped in Budapest for several days or weeks by then. They decided to set off after the Hungarian authorities suspended all rail traffic to the West. Thus the people fleeing mainly from wars and armed conflicts decided to choose the peaceful but extremely tough way of leaving: walking out of the country on foot instead of accepting the inability to act and having to wait without any hope for something to happen.
As the rail services to Western Europe were suspended and some trains were held up at the station of Bicske, a town well-known for its refugee camp, tension began to build up in the transit zones of Budapest. As a reaction to the authorities’ action in Bicske some people started hunger striking already at the station. A Pakistani man died in a heart attack while trying to run away from the there.
After the rail traffic was suspended and before they started their procession out of the country, the refugees began a peaceful protest that went on for some days in the square in front of Keleti Station. Mostly people from Syria protested, in the hope of finally being allowed to travel on to Germany. According to the statements of the German government they could rightly think that they would be under protection and could seek for asylum there. The protesters questioned mainly the fact that they were not allowed to continue their journey right away from Hungary in spite of the promise given to them by the German government concerning their proper care and protection and the possibility of becoming German citizens later on.
Along with the protesting the refugees often gathered to discuss the choices they had. They set off before noon on 4 September, walking through the inner city of Budapest and continued walking to the motorway exit leading towards the West. Although their procession caused some temporal difficulties in the city’s traffic, it did not make it slower than it usually is at that time of the year, when the school term begins and people are back from their summer holidays. Around 1500 people set off on the journey that day in the extreme heat towards Austria, being loaded with packages, some of them pushing buggies and others in wheelchairs – a shocking scene to the people of Budapest or the tourists around the city.
They walked all the way to the motorway exit at Zsámbék, 26 kilometres from Budapest, stopping only for short periods of time to take some rest. They arrived at the exit long after the night fell. On the pavement of the exit road and in the field it closed round dozens of volunteers were trying to build a temporary camp and get ready to provide care for the exhausted and dehydrated people who had to endure the heat all day. Many refugees walked the full distance in flip-flops, while others have been carrying children or helping the elderly people among them. Desperation took over optimistic feelings at some points which then gave full rein to some kind of euphoric relief after having taken their lives in their own hands and made the decision to leave for a country that they hoped to be more peaceful and ready to take them in.
All along the journey, at the resting points and at the door-openings in the soundproof walls of the motorway people kept appearing with a smile on their face, bringing clothes, water, childrens’ toys and buggies to help the refugees. At the same time violent screaming and swearing could be heard constantly from cars racing on the other side of the road to the football match, and later on the sirens of the police cars heading towards Budapest in an endless line.
While everything went on smoothly at the night camp, with people communicating in several languages and volunteers getting on with organizing things and helping the refugees with whatever they needed, cooking for them and coordinating constant medical care, the situation became more and more chaotic at several places in Budapest. People in the city were shocked to experience the incidents generated by extremist groups who were “getting ready” for the football match between the national teams of Romania and Hungary on Friday night. Even in some streets far from the actual place of the football match detonatoins of sonic grenades could be heard and cars got damaged by the extremists who also clashed with law enforcement units from time to time and terrorized one part of the refugees at Keleti Station.
At the temporary camp erected at the motorway exit and in the field people were getting ready for the night. Many of them slept on mattresses and tents that people visiting the Sziget Fesztivál from abroad had left behind. It was a night that seemed almost idyllic after all the days the refugees spent in anxiety and the difficulties they went through earlier. It rained a little at dawn and the motorway traffic calmed down a bit by then. The ones who were awake were chatting while some volunteers were buisy cooking hot food and others were taking care of the people in need of medical care.
While the refugees were resting on the field, the governments of Austria and Hungary held a meeting where they agreed to send buses to take the people from the field at Zsámbék and from Budapest Keleti Station to the border crossing point, making it easier for them to reach their destination. Refugees in Zsámbék gathered again to discuss if they could trust the Hungarian government and accept their offer of if they should continue their journey on foot instead. The group that led the procession finally decided to get on the buses, but only if the head of the Hungarian government promised them that they would really be taken to the border and not to any of the refugee camps instead. They also required volunteers and people from the international media to accompany them on the buses, where members of the Hungarian authorities such as policemen could not be present.
By early morning the weather cooled down and it was raining constantly by the time the first buses carrying refugees arrived at the border. Germany had opened its gates before, during the change of regime in 1989, and thus has already become a symbol of safety. Like the people from Eastern Germany who were feeing to Germany through Hungary at the time, the refugees, although being tired and in spite of the heavy rain, crossed the border with the feelings of freedom and relief.
EXODUS
Három hónappal ezelőtt, szeptember 4-én mintegy ezerötszáz ember indult útnak nyugat felé a budapesti Keleti pályaudvarról az onnan kétszáz kilométerre lévő Bécs irányába az autópályán. A Németországba igyekvő, de már napok, hetek óta Magyarországon veszteglő, többségében szír, afgán és iraki menekültek az után döntöttek úgy, hogy gyalog indulnak útnak, hogy a magyar hatóságok leállították a Nyugat-Európába tartó vonatforgalmat. A többségében háborúk és a kilátástalanság elől menekülő emberek így a békés, ám elképesztően nehéz gyalogtúrát választották a tétlenség és a kilátástalan, értelmetlen várakozás helyett.
Miután a Nyugat-Európába tartó vonatforgalom felfüggesztése mellett több szerelvényt a menekülttáboráról ismert Bicske város állomásán feltartóztattak, a budapesti tranzitzónákban egyre feszültebbé vált a hangulat. A bicskei akció nyomán többen már az állomáson éhségsztrájkba kezdtek; egy, a pályaudvarról elmenekülő pakisztáni férfi pedig szívrohamot kapott és meghalt.
A vonatforgalom megállítása után, még a kivonulás előtt a menekültek többnapos békés demonstrációba kezdtek a Keleti pályaudvar előtti téren. A többségében szír emberek azt szerették volna elérni, hogy Németországba utazhassanak, ugyanis a német kormány nyilatkozatai alapján joggal gondolhatták, hogy ők ott védelemben részesülnek és letelepedhetnek majd. A tüntetések során egyik fő kérdésük az volt, hogy miért nem indulhatnak azonnal útnak, ha a német kormány biztosítani kívánja számukra az emberhez méltó ellátást és védelmet, később pedig talán a letelepedést is.
A tüntetésekkel párhuzamosan a menekültek folyamatosan tanácskozásokat tartottak, és szeptember 4-én pénteken a délelőtti órákban útnak indultak Budapest belvárosán át a Nyugat felé vezető autópálya-leágazás irányába. Vonulásukkal ugyan ideiglenesen korlátozták a nagyváros forgalmát, ám látszólag nem okoztak nagyobb dugókat, mint amelyek megszokottak az őszi iskolai szezon kezdetével és a nyári szabadságok végeztével. A rekkenő hőségben mintegy ezerötszáz ember vonult csomagokat cipelve, babakocsikat tolva vagy kerekesszékben Ausztria felé, a pestiek és a városban tartózkodó turisták megdöbbenésére.
A kisebb pihenőkkel megszakított gyaloglás a Budapesttől huszonhat kilométerre lévő zsámbéki lehajtóig tartott, ahova jóval sötétedés után érkeztek meg az emberek. Az autópálya-lehajtón és az általa körbeölelt réten önkéntesek tucatjai igyekeztek felkészülni a gyaloglásban és hőségben elfáradt és kiszáradt emberek ellátására. Sokan strandpapucsban tették meg a távot, mások gyerekeket cipeltek, időseket támogattak. Az optimizmust időnként a kilátástalanság érzése vette át, majd megint valamifajta eufórikus érzés töltötte el őket, amiért kezükbe vették sorsukat és elindultak egy békésebbnek és befogadónak remélt ország felé.
Az út során a pihenőhelyeknél, és az autópálya melletti hangfogó falakon lévő ajtókban újabb és újabb mosolygó emberek bukkantak fel ruhákkal, vízzel, gyerekjátékokkal, babakocsikkal. Velük szemben az út túloldaláról a futballmeccsre száguldó autókból rendszeresen ordítás, szitkozódást lehetett hallani, majd később a végeláthatatlan sorban Pest felé tartó rendőri egységek szirénáit.
Míg az éjszakai táborhelyen több nyelven, zavartalanul folyt a további teendőkkel és a vonulók ellátásával kapcsolatos egyeztetés, a főzés, illetve az orvosi vizsgálatok koordinálása, addig Budapest több pontján már napközben a káosz és a megdöbbenés lett úrrá: a péntek esti román-magyar futballmeccsre „készülődve” a belvárosban szélsőségesek hanggránátokat robbantottak és autókat rongáltak meg a mérkőzés helyétől távol eső helyeken is sorozatosan összecsaptak a rendvédelmi egységekkel és terrorizálták a Keleti pályaudvarnál maradt menekültek egy részét.
Az ideiglenes táborrá vált leállósávnál és a réten közben nyugovóra tértek az emberek. Sokan a külföldiek által a Sziget fesztiválon hátrahagyott matracokon és sátrakban aludtak.
A szabadban töltött nyár végi meleg este szinte idilli volt a korábbi aggodalmak és megpróbáltatások után. Hajnalban kevés eső esett, és az autópálya forgalma is csendesedett valamelyest. Az ébren lévők beszélgettek, miközben önkéntesek egy csoportja meleg ételt főzött, mások pedig folyamatosan orvosi ellátásban részesítették a rászorulókat.
Amíg az úton lévő menekültek a réten pihentek, az osztrák és a magyar kormány közös ülésen abban állapodott meg, hogy buszokkal a határátkelőhöz viszik a Keleti pályaudvarnál és a zsámbéki réten lévő embereket, akik így könnyebben elérhetik úti céljukat. Zsámbékon újabb tanácskozás kezdődött arról, hogy a vonulók megbízzanak-e a magyar kormány ajánlatában, vagy inkább gyalog folytassák az utat.
A menetet vezető csoport végül úgy döntött, hogy kizárólag akkor szállnak fel a buszokra, ha a kormányfő ígéretet tesz nekik arra, hogy azok valóban a határhoz, és nem pedig valamelyik menekülttáborba viszik őket. Emellett feltétel volt az is, hogy az embereket önkéntesek és a nemzetközi média képviselői kísérjék a buszokon, amelyekre a magyar állami szervek képviselői, például rendőrök nem szállhatnak fel.
Kora reggelre hideg lett és folyamatosan esett, mire a menekültek első csoportjait szállító buszok a határhoz értek. Az 1990-es rendszerváltáskor megnyíló és már akkor is biztonságot jelképező Németországba Magyarországon át igyekvő keletnémetekhez hasonlóan a menekültek többsége fáradtan, de a zuhogó eső ellenére is felszabadult hangulatban lépte át a határt.
Scroll down for more images and the Hungarian version / Görgess le a magyar változatért, és további képekért
All photographs by Balazs Turay, or otherwise stated. Please do not use images without written permission.
A képeket Turay Balázs és/vagy a feltüntetett szerzők készítetté. Kérjük a fotókat ne használja a szerzők beleegyezése nélkül.
Supported by a grant from the Open Society Foundations
Készült a Nyílt Társadalom Alapítványok támogatásával